Farád község Győr-Moson-Sopron megyében, a Kisalföldön, a Rábaköz északi részén, a Hanság-medence déli szomszédságában fekszik. A szomszédos települések: észak felé Földsziget, kelet felé Csorna, délnyugat felé Jobaháza, nyugat irányába Rábatamási.
Központján keresztül halad a Győrt Sopronnal összekötő 85-ös főút, déli határszélén pedig az M-85 gyorsforgalmi út, amelynek ott csomópontja is van. A vasútvonalak közül a Győr-Sopron-Ebenfurt vonal érinti.
Nevének eredete a Rábaköz északi, a Hanság mocsaraival határos helyzetére utal: itt volt ugyanis a földművelésre alkalmas vidék vége (fara), amitől északra a mocsárvilág kezdődött.
A település már az avarkorban lakott volt, a régészeti munkálatok során három temető is feltárásra került.
Okiratban először 1281-ben említették, 1359-ben pedig már kúriája volt a helyi papnak. Középkori birtokosai az Osl nemzettségből leszármazott, illetve azokkal rokon családok, elsősorban az Ostffyak voltak. A XV. században fontosabb birtokosok: enyingi Török Bálint, majd a Dessewffy, végül a Czikó család voltak.
1570-ben a pestis járvány idején több mint húsz jobbágyház lakója vesztette életét. 1594-ben a török feldúlta a falut, ami teljesen elpusztult. A túlélők egy része az India -majorba menekült. A XVIII. század elejétől a hanyi területek lecsapolásával megnövekedett a művelésbe bevonható területek nagysága, ezzel növekedésnek indult az állattartás, és a földművelés. A XVII. század ötvenes éveiben a már korábban is birtokos Ostffyak mellett a Keszy, Nagy, Hőgyész, Megyery és Szilvási családok szereztek birtokot a településen, majd ezt követően Nádasdy Ferenc szerzett birtokadományt, amit később elkoboztak tőle. Ezen elkobzott birtokokat szerezte meg később az Eszterházy család.
Vallási szempontból evangélikus többséggel rendelkezett a falu a XVII. században. 1773-ban lett a falu lelkésze Ács Mihály, aki több egyházi énekeskönyvet is írt. Miután az Eszterházy család birtokot szerzett a településen, a katolikus vallás követői lettek többen. A XVIII. században már 300 lelket számláló zsidó közösség is élt a faluban. Önálló imatermük, iskolájuk volt és külön temetőjük.
Az 1848-49-es szabadságharc idején 31 falubeli harcolt Klapka György seregében, míg Ostffy István farádi őrmester egy rábaközi század parancsnoka volt. 1876-ra megépült a vasútvonal, 1880-ban a falu negyedét tűzvész pusztította el. 1883-ban megalakult az önkéntes tűzoltó egyesület.
Az I. világháborúban 98 farádi katona vesztette életét, a II. nagy háború harcaiban 44 hősi halált halt katonája volt a falunak. A hősi halottak tiszteletére emlékművet állíttattak a helyiek.
A háborút követő viszontagságos idők Farádot sem kímélték. A gazdáknak a tsz-be való integrálása, a hagyományos kis- közép- és nagy gazdaságok ellehetetlenítése a hagyományos falusi életforma felszámolását hozta magával.
A két világháborút megelőző időkben színes kulturális élet folyt a felekezeti iskolákban, kultúrházakban, iparos körökben. Az 50-es években ezek is felülről irányítottá váltak, államosították az iskolákat, kultúrházakat.
1979-ben Csorna városhoz csatolták Farádot. A rendszerváltozás új lehetőségeket hozott, helyi kezdeményezésként 1992-ben ismét önálló község lett.
Farád látnivalói: az evangélikus templom 1785-ben épült, tornyát 1806-ban emelték. Olaj oltárképe –Krisztus a keresztfán – Schiller József alkotása. A római katolikus templom szintén 1785-ben épült. Különösen szépek a padok oldallapjain a virágos fafaragások. A mennyezet freskóit Samodai József festette. Az evangélikus temetőben régi családi kripták, többek között az Ostffy-család kriptája látható. A katolikus temetőben a Sarlay-család kápolnája 1855-ben épült. Az izraelita temető a falu északnyugati szögletében található. A település utcáit köztéri szobrok, világháborús, mészkőből faragott hősi emlékmű és a szintén mészkőből állított Szent Flórián szobra díszíti. A volt klasszicista stílusú Ostffy-kastély ma iskola, a Sarlay-kastély szintén klasszicista stílusban épült, homlokzatát Felsőbüki Nagy Sándor címere díszíti és jobb időkre vár.
Farád manapság szépen fejlődő, gyarapodó falu, élénk közösségi élettel.